Lélek Hídja

Minden nap írok neked egy verset,

Hogy jobb kedvet hozzak, szívedhez,

Adok egy kis örömet, pici fényt,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

Mosolyom ragyog arcodon, mint napfény,

Szép gondolatok szárnyán szállnak el,

Lelket simogató szavakat hozok,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

Szeretetem küldöm el neked most,

Szavakban keresem szívedhez az utat,

Verseim lélek-hídján szólnak hozzád,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

Sorok között ott vagyok, mint fény,

Szíved mélyében ragyogok, mint csillag,

Boldogságot festek szürke napodba,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

A költészet varázsa

A költészet olyan, mint a folyó,

Áramlik, folyik és csak terjed,

Az érzések feljönnek,

hozzá gondolatok,

Lesznek belőle gyönyörű mondatok.

Papírra vetve, megszületnek, életre kelnek,

S, az olvasó szívébe, gondolataiba mennek,

A költészet különlegesen csodás művészet,

Szavakkal formálja az emberi identitást.

A versek ritmusa dallamot hordoz,

Szavak szárnyán a lélek táncot rop,

Az idő megáll, s a pillanat él,

Amikor a vers a papíron beszél.

A világon élő költők kincsek,

Életet, színt adnak mindenkinek,

Gyönyörű versek, melyek szívekbe hatolnak,

Szebbé téve a szomorú, siralmas napokat.