(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Csendben születik, mint könny a pillán,
sziklák ölében fut, csendesen suhan.
Tiszta tenyérben csillanó varázslat,
minden cseppjében a lét dallama ring.
Hordoz felhőt, tengert, harmatot,
gyökér szomját, szív ritmusát.
Szó nélküli dallam, mégis válaszol,
egy esőcseppben szinte táncol.
Tükör és titok – benne az élet mosolya,
gyermeknevetés, hullámok kacaja.
Szomjat olt, lágyan pihen,
s ha elfoly – vele apad minden.
Ma meghajolok: köszönöm, hogy vagy,
hogy életet hordasz folyón, partokon át.
Nélküled némák lennék, mint a part,
hol többé nem fodrozna szél, se világ.
