(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
– Apa! Baj van! Nagy baj! – rontott be a nappaliba Anettka, kezét a szája elé kapva.
Az apja, aki épp egy keresztrejtvénybe mélyedt, ijedten kapta fel a fejét.
– Nem! Ennél is rosszabb! Elhagytam a fogam!
– Hogyhogy elhagytad? – vonta fel a szemöldökét az apja.
– Olyan, mintha a buszon felejtetted volna.
– Hát majdnem! – hadonászott kétségbeesetten Anettka.
– Az előbb még itt volt! Mozgott, mocorgott, aztán éreztem, hogy kiesik, és puff, eltűnt!
– Oké, szóval kiesett, és te nem tudod, hova lett?
– Pontosan! – bólintott Anettka.
– És ha a fogtündér most azt hiszi, hogy nincs is fogam?! Nem hoz pénzt!
– Kicsim, a fogtündér nem egy ügyvéd, aki hivatalos iratokat kér. Biztos elhiszi neked, hogy kiesett.
– Nem kockáztathatunk! Keressük meg, apa! Kérlek!
Anettka már négykézláb csúszott-mászott a szőnyegen, amikor az apja felsóhajtott, és csatlakozott a kereséshez.
– Hol voltál, amikor kiesett? – kérdezte a kislányát.
– Hát… itt… meg ott… meg a kanapén… meg a konyhában… meg talán a fürdőben…
– Szóval a lakás 80%-át bejártad a háznak. – állapította meg az apja.
– Egyszerű feladat lesz megtalálni.
Tíz perccel később az apja egy cipőből kihúzva vizsgálta a cipőfűzőt, Anettka pedig egy növény földjét túrta fel, amikor egy furcsa roppanás hallatszott.
– Jaj, ne… – az apja lassan levette a papucsát, és a talpához nyúlt. – Megvan…! – szólt hangosan.
– Megtaláltad? – csillant fel Anettka szeme.
– Nos… igen… de most már nem egy darabban van, hanem kettő lett belőle.
Anettka döbbenten meredt rá.
– Apa! Ezt hogy magyarázzuk meg a fogtündérnek?!
Az apja elgondolkodott, majd megvonta a vállát.
– Talán írhatunk egy levelet, hogy a fog véletlenül két darabra tört.
Anettka beletörődve felsóhajtott, majd hirtelen elmosolyodott.
– Tudod mit? Ha a fogtündér nem ad érte pénzt, te pótolod ki! Rendben?
Az apja elnevette magát, majd végül megadóan bólintott.
– Hát jó… de legközelebb, ha kiesik egy fogad, próbálj meg nem elhagyni egy fél lakásnyi területen, rendben?
Anettka vigyorogva bólintott.
– Megpróbálom… de semmit nem ígérek!
