Idő Szárnyán

 

Talán egyszer megérint a béke, mint puha szellő,

hegyek felett lebegve, felhők között suhan,

ahol az igaz szeretet ébred a csendben,

és minden pillanatban ott pihen a nyugalom.

Talán egyszer valóra válik egy álom,

fájdalmas múltunkból tiszta fény ragyog,

mint rejtett kincs, mélyben szunnyadó öröm,

melyet csak a lélek legmélyén találhatok.

Talán egyszer harmóniát találok,

ahol a felhők átölelik a hegyek gerincét,

s mint könnyű pillanat, suhan el a bánat,

hogy helyette a béke töltse meg szívemet.

Talán egyszer elérhető lesz minden,

kezemmel érinthetem a távol csöndjét,

ahol nyugalom lesz a legfőbb kincsem,

és az idő halk szárnyán tovább suhan az élet.

Üzenet a szívbe

Vidd el, szél, a felhőkön sebesen,

Vidd el üzenetemet annak a szívébe,

Kinek lelke tavaszi szélként rebben,

Bárhol is él, de keres engem remélve.

Álmodom róla, szívem úgy várja,

Vágyamat már kiküldtem a nagyvilágba,

Hiszen mindenkinek van egy párja,

A boldogság mindenkinek járna.

A lélek tudja, mi kell nekünk,

Ha társ, akkor szerelemmel fűthetünk.

Egy ölelés, egy csók, egy szál virág –

A szívnek nem kell más, csak ezer virág.

Úgy szeretnék

Úgy szeretnék szárnyalni,

A felhőket megsimítani,

A világot felülről nézni,

A problémákat hátrahagyni.

A felhőkön angyali társaságban,

A szabadság dalát énekelni,

Az angyali birodalmat felfedezni,

E világot messziről figyelni.

Úgy szeretném átélni a békét,

A gonosz, bűzös világot feledni,

Hol az emberek bántanak s ártanak,

A jó emberekből táplálkoznak.

Eljutok- e világba hamarosan,

Hol béke s harmónia van,

Hol a szeretet nem ábránd,

Hol énekelhetem a szabadság dalát.

Ha tehetném

 

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

Hallgatnám csodás éneküket,

Azt, mit emberek szívébe énekelnek.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A felhők között velük énekelnék,

Lehet, soha vissza nem térnék.

Ha tehetném elrepülnék,

Az angyalok közé leülnék,

A békét szívembe helyeznék,

Angyalként tovább léteznék.

Csodaszép madárka

 

Repül a csodaszép madárka,

Két pici szárnyát kitárva

Felhők között, szelek szárnyán

csak repül, csak repül.

Felhők habját súrolva,

Szelek szárnyán suhanva,

Patakoknak, fáknak a mindenségnek dalolja a sok szépséget?

Ha eljő az éjszaka, és

felragyog a csillagok hada,

Ő akkor is énekel szüntelen,

Szép dalát a szellő viszi,

viszi sebesen a végtelenbe, a világmindenségbe.

Dalol, énekel gyönyörű dallamot,

mely megérint Földet és csillagot,

A nyitott emberi szíveket megtölti tisztasággal, békével,

lelket simogató mennyei zenével.