Szépséges október, én úgy szeretlek!
Leveleid, mint színes takaró, takarják be a Földet.
A harmatos reggelek friss avar illata,
Az édes alma és dió fűszeres aromája,
Szívnek oly felejthetetlen pillanatokat ad ma.
A Nap lágyan érinti arcomat,
Kedvesen, mint szerelmes kezek, úgy simogat.
A fákon a falevelek búcsút intenek,
Mint rég elveszett barátok, akik a széllel távoznak;
A szél elviszi, táncra hívja őket, mielőtt a Földre érnek.
Mielőtt minden megpihen,
Az október színekben pompázik egy keveset.
A vörös, sárga és narancs árnyalatok összefonódnak,
Megmutatja nekünk az Isten által készült
természeti színek bűvös varázsát, mint a festő a kész alkotását.
A nap lenyugvásakor, mikor az ég aranyba borul,
A hűvös szellő lágyan fújja a fákat, mint egy lágy dallam;
A naplemente színei a szívembe íródnak,
Olyan emlékek, mint a csillagfény, örökké ragyognak.
Ki más lenne erre képes, ily szépet alkotni?
Ezernyi színben pompázatot nékünk varázsolni?
Csak a Teremtő tud ilyet festeni,
Októberi őszt szépséggel ajándékba adni,
Hogy lelkünket is frissítse, mint az őszi harmat,
Minden egyes nappal egy új kezdetet is hozhat.
