Külváros koszos utcáin,
Egy gyermek, éhesen kukázik.
Rongyos ruháin a hideg áthatol,
Fázik, és éhes, de nem szól.
Csendesen, kitartóan kutat,
Talán jut valahol egy falat.
Kék szemeiben a könnyek,
Nem az örömtől jönnek.
A háború elvett tőle mindent,
Szerető szülőket, családot.
Szívében félelemmel, de hittel,
Jobb jövőt vár a reménnyel.
Lesz, aki újra ölelje,
Meleg étellel etesse.
Puha ágyba fektesse,
S többé el ne engedje.
A sötét utcán tovább lép,
Bízik benne, hogy várja még,
Egy világ, hol béke van,
S nem kell félnie, remegve élnie.
