elbújik, de sosem alszik el.
Mélységekben, benned, bennem, mindannyiunkban,
ott lappang a fény –
mint rejtett tűz, amely lassan ébred,
de ha rátalál a szél, fellobban.
Az ember maga egy titok,
ezer arc mögé zárt ragyogás,
akár a megfáradt csillagok az ég peremén,
mégis világítanak a távoli messzeségben.
Minden seb, minden árnyék alatt
ott a tiszta forrás, a szeretet vize –
csak meg kell találni, csak meg kell érezni.
Mert nincsen olyan lélek,
ami ne hordozna csodát.
Minden tekintet egy történet,
minden szív egy különleges zene,
és ha meghallod a dallamot,
tudni fogod, hogy ott van a fény.
Minden ember különleges,
mint a hópelyhek –
egyediek, mégis együtt alkotnak
valami végtelen szépséget.
Ne félj a sötétségtől,
mert az csak a fény másik arca.
Benned is ott él a csoda –
varázslat, amit senki más nem hozhat a világra.
