Sétáltunk egymás kezét fogva,
Mint két csillag, egy ég alatt ragyogva,
Téli hideg estén hóesésben,
Szemünk csillogott esti fényekben.
Nem fáztunk, melegített a szívünk,
Forró csókjainkkal fűtöttük bőrünk,
Fiatal szerelmespárként ragyogtunk,
Boldogság volt minden pillanatunk.
Az évek elszálltak, mint a fellegek,
Vagy hóesésben hulló hópelyhek,
Gyermekeink indultak útjukra,
Bennük látjuk magunkat újra.
Egymás kezét fogva szeretve sétálunk,
Már őszülő hajunkat fújja a szél,
Arcunkra ráncok írtak égi meséket,
De a hóesés ma is ugyanolyan szép.
