Ne bújj el, légy látható

Ne bújj el, te egy csoda vagy,

Minden lépésed egyedivé tesz,

Másoknak is fényt adhatsz,

Ha megmutatod önmagad.

Ne rejtsd el azt, mi benned él,

Hisz mindegyikünk oly csodálatos.

Te vagy az, akinek hangja,

Új színt adhat annak, ki szeretetre szomjas.

Minden ember egyedi, különleges,

Hiszen más vagy, mint bárki más.

A gondolataid, a nevetésed,

A szemedben a fény egy remény.

Ne bújj el, hisz a lényed különleges,

A világ csak akkor teljes, ha te is ott vagy.

Minden, amit teszel, egy csodálatos történet,

Ami csak rád vár, hogy megíródjon.

Mi mind különbözünk, s épp ez a varázs,

Hogy minden lélek más, és mégis egy.

Egy-egy fénycsóva a sötétben,

Mely összefonódik, és együtt ragyog.

Ne bújj el! Légy látható,

A szíved ragyogásában mindenki felfedezheti

a saját igazságát, ami te vagy.

Mert te vagy az, aki különleges és egyedi csoda.

Fent és lent

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Nehéz egyensúlyt találni, szinte lehetetlen,

sok év bölcsessége talán oda vezethet engem.

Buktatók érnek, néha majdnem elvérzek,

de hirtelen átbillenek, s napfényben élek.

Billegek ide, billegek oda,

egyensúlyban lenni – maga a csoda.

Egyszerre félni és szeretni, mindent érezni,

soha ki nem billenni, embernek maradni.

Talán egyszer sikerül, talán egyszer,

a földi létezésemben, ha a sok vihart túléltem.

S bölcs emberként teljesül minden álmom,

mire sok ezer éve annyira várok.

Szeretet és Bánat

 

Minden ember egyedi,

Hisz a szeretet vezérli,

Még ha el is veszett,

Szívében él szeretet.

Csak egy kicsit elbújt most,

Bánatból most sok jutott,

Fény a szívben úgy ragyog,

Bánattal is társalog.

Néha több a bánat már,

De a szív ezt jól látja,

Ő szeretni tud, hiszi,

Szeretet az, mi élteti.

A bánat néha fáj nekünk,

De a szívből nő a fény,

Szeretet mindig velünk él,

Szívet átfonva útra kél.

Ezer arc

 

A legsötétebb éjben is van egy szikra,

elbújik, de sosem alszik el.

Mélységekben, benned, bennem, mindannyiunkban,

ott lappang a fény –

mint rejtett tűz, amely lassan ébred,

de ha rátalál a szél, fellobban.

Az ember maga egy titok,

ezer arc mögé zárt ragyogás,

akár a megfáradt csillagok az ég peremén,

mégis világítanak a távoli messzeségben.

Minden seb, minden árnyék alatt

ott a tiszta forrás, a szeretet vize –

csak meg kell találni, csak meg kell érezni.

Mert nincsen olyan lélek,

ami ne hordozna csodát.

Minden tekintet egy történet,

minden szív egy különleges zene,

és ha meghallod a dallamot,

tudni fogod, hogy ott van a fény.

Minden ember különleges,

mint a hópelyhek –

egyediek, mégis együtt alkotnak

valami végtelen szépséget.

Ne félj a sötétségtől,

mert az csak a fény másik arca.

Benned is ott él a csoda –

varázslat, amit senki más nem hozhat a világra.

Útra kelt vágyak

Ülök a parton, hajamat fújja az esti szellő,

Szívemből kiárad a vágy, mint kívánság-hullám,

Fényözön csíkot hagyva maga után,

Elindult a teremtés csodás útján.

A Nap vörösen terül az ég aljára, lassan aludni tér,

A tenger hullámain sugarai csillogva szívemhez érnek.

Apró vízcseppek lágyan érintik arcomat,

Szemeimet becsukva lélegzem be e csodás pillanatokat.

Álmaim, vágyaim útra keltek, és megszülettek;

A homokos parton fekve a csillagokat köszönthetem,

Ragyognak rám, mint ahogy a szívem;

Esti éj s a Hold mosolyogva kacsint.

Emberi létezés csodás percei ezek,

Mi lehetne ennél ezerszer szebb

–kérdem én – e pillanatnyi látványnál?

Semmi – hiszen a nyugalom, harmónia jár át.

Háború és gyász

 

Hatalom és pénzéhes emberek,

Háborúra, mindenre képesek,

Ők a, hatalomért mindent megtesznek,

Az életek nekik semmit sem jelentenek.

Apák, fiatalok mennek harcba,

Mert pár ember ezt kitalálta,

Anyák veszítik el szeretteiket,

Gyász üli meg szíveiket.

Otthonuk romokban hever,

Menekülniük, bujkálniuk kell,

Az életüket mentik szegények,

Élelem sincs mit ehetnének.

Talán egyszer végleg elmúlik,

Béke, boldogság, ami a szívekbe bújik,

Szeretet és Béke lesz a világon,

Ezért imádkozom, szívemből kívánom!

Gyöngyszemek VII.

 

A mostani gyöngyszemekben a félelmeket fogom egy kicsit kifejteni. Nagyon sok féle félelem létezik. Mi, is a félelem? Miért is félünk, oly sok mindentől? Mi ennek az oka? Nagyon sok oka van. A félelem a bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor kalanddá változik. Lehetnek gyerekkori félelmek, lehetnek iskolában ért traumák, lehetnek családban történt traumák, lehetnek szerelmi csalódások, testvér által, szülő által, házaspár által okozott traumák, félelmek, bármi lehet. Lehet előző életből hozott félelem. Rengeteg oka lehet, hogy tele vagyunk félelmekkel. Pici gyermekként ki sem tudjuk védeni, ha fájdalmat okoznak nekünk. Hiszen sem a tudtásunk, sem az érzelmi, szellemi fejlődésünk nem elég érett rá. Ezeket aztán tovább cipeljük ahogy felnövünk. Egyet nem szabad elfelejtenünk, és meg kell értenünk, mégpedig azt, hogy minden szülő az ő legjobb szellemi, lelki, érzelmi tudása szerint neveli fel gyermekét. Ha sérülések értek, és nem azt kaptad mit szerettél volna, ne hibáztasd a szüleidet. Ők ennyire voltak képesek. Nem tudtak többet, szebbet, jobbat adni. Nekem is idő kellett, hogy ezt megértsem. Sokáig hibáztattam a szüleimet. Viszont, amikor megértettem, megkönnyebbültem, mert elengedtem a sok fájdalmat, és haragot, amit sokáig cipeltem magammal. Fel kell ismerni a problémát, felül kell emelkedni rajta, hiszen csak addig van hatalma felettünk amíg hiszünk benne. Ezután eltűnik, és felszabadulunk. Meg kell kérdezned magadtól: készen állok a változásra? Csak akkor léphetsz túl a félelmeiden, és gyógyulhatsz meg. Ne a problémára figyelj, mert akkor azt erősíted meg, és az növekszik, a fókuszodat másra kell irányítani áthelyezni. Ezekután a probléma szépen eltűnik, és felszabadulsz, gyógyulsz lelkileg, és fizikailag egyaránt. Meg megszeretném említeni a megbocsájtást. Mindenki csinált butaságokat, követett el a múltban hibákat. Emiatt bűntudatot, szégyenérzéseket cipelünk magunkban. Meg kell bocsájtani magunknak, ezek a félelmek is nagyon megkeseríthetik a mindennapjainkat. El kell őket engedni. Az már a múlt, az már nem te vagy. Abból sokat tanultál, és fejlődtél. Ha így tekintesz a régen elkövetett félelmekre, bűnökre, hidd el jobb lesz, jobban fogod érezni magadat. Este lazulj el, lélegezz, és figyeld magadat. Szeresd azt, aki vagy, még ha ezer hibád is van. Akkor is szeresd magad. Nincs tökéletes ember. Így vagy jó, így vagy értékes, mert nincs belőled még egy. Egyedi vagy. Nagy ölelés Aurora Amelia Joplin. Folytatás következik….