A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elveszett. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elveszett. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 31., csütörtök

Szülői szívfájdalom


Felnevelsz egy gyermeket,
Egész szívedet beleteszed,
Erőd energiád életed,
Tiszta szívből szereted.
Mindenre megtanítod,
Amit tudsz átadod,
Egy szülő sem tökéletes,
Viszont szeretetből mindenki jeles.
Nem tudod kivé válik,
A kudarcoktól hogy változik,
Bölcsebbé lesz, vagy elveszik?
A bánat a szívébe költözik?
Próbálunk segíteni ha elvesztett,
Tanácsot adni eleget,
Önmagától megmenteni nem lehet,
Ha a sötétségbe elvesztett.

2024. október 16., szerda

A Fájdalom Csendje



Rideg a világ, kihűlt minden,
Jégcsap nőtt a szívekben,
A szemekben fátyol ül,
Arcokon a bú már rég megül.
Az utcák csendje az éjben zenél,
Mindenki egyedül, senki se él.
A lelkek kihaltak, elvesztek,
A mosolyok az arcokról eltűntek,
A szavak értelmetlenek lettek,
Nem érezni mást, csak reménytelenséget.
Az álom is porrá vált, elfeledett,
A boldogság szó ismeretlen lett.
Ilyen lett a világ, reményvesztett,
Mint anyját elveszített gyermek,
Kit nem ölelnek már át a szerető kezek;
A bánat súlya lelkeken egyre nehezedett.
A sötétben csak a fájdalom beszél,
A hiány a szívekben csendesen megtelepedett.
Szeretet nélkül élni nem lehet,
Nélküle a szív hamuvá lesz;
Kihűl, mint a ház, mit nem fűtenek,
A lélekben a vágy és a remények elvesztek.
A világ csak árnyék, ha a szív nem él,
Az élet csak harc, minden csak álarc.
Szeretet hiánya halálhoz vezet,
A sötétség behálózza a szíveket.
A szívet szeretettel mindig fűteni kell;
Csak így élhet az ember, ha szívéből árad a fény,
Mert a szeretet az, ami éltet és hoz reményt;
A szeretet nélkül minden elveszett, ha fény nem ragyog a szívekben.