mely hó alatt hajt nemesen és büszkén,
Fehér ruhában hidegben előbújik,
ősi eleganciával, megmutatkozik.
Fénylő szemei, akár a csillagok darabjai,
Erős, makacs, mint a kőszilánkjai,
De lágyan simogató, mint a tenger habjai,
Szépsége az égen játszó szivárvány színkavalkádjai.
Érzelmei tűz, erő és melegség összessége,
A kiismerhetetlenség végtelensége,
Szépsége a belülről jövő rejtélye,
A Nő a világ legszebb teremtménye.