(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
a tenger halk sóhajomat elnyeli,
az élet lüktet, zúg a ritmusában,
mint egy dallam, mely a vihar szárnyán repül.
A szél táncol a hajam között,
a ruhám lebeg a szélben,
minden lépés új utakat nyit,
és menni kell tovább,
mert a vihar egy emlék,
ami elhalványul a következő fényben.
A tenger minden titkot megőríz,
és bár a könnyeim láthatatlanokká válnak,
az élet, a dallam,
sosem áll meg,
mint a végtelen horizont,
ahol a vihar is csenddé válik.
Mikor elcsendesül a vihar,
a tenger hullámai lágyan simítanak,
az élet, mint egy dallam, csendben visszhangzik,
és tudom, hogy menni kell tovább,
mert nekem is tartogat még az élet sok apró csodát.