Nézd ezt a csendet, mint egy ajtót,
Mi kinyílik, s lehetőséget ad,
Hogy figyelj arra, mi igazán fontos,
Mi szívedben, mélyen ott van, s ragyog.
Nem zörög, nem zaklatja a lelket,
Csak halkan szól, mint egy lágy fuvallat,
Minden szó, mi nem mondatik ki,
A csendben él, benned élő válasz.
Hagyj helyet neki, hogy megszólaljon,
A világ zaja elhalkuljon,
Mert a válasz ott rejlik benned,
A csendben, mi figyelve elérhető.
