(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Lélegző csönd,
egy tó tükrén pihen a hajnal,
árva nád rezdül, s a szél
csak nekem dúdol,
s hallgatom az
ártatlan balladát.
Magányom, mint jégbirodalom,
tiszta, áttetsző, de hideg –
minden odabent zeng,
mintha az égi dallamok bennem életre kelnének.
Magányom – egyszerre üres és teljes,
mint csillagfényes égbolt.
Egy csillag én vagyok, a csend,
és mindenhol ott vagyok,
mindennel egybe olvadok.
