Ó, ha angyal lehetnék....

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Ó, ha egy napra angyal lehetnék,

csendesen ágyad szélére ülnék,

sugároznám a szeretet melegét,

és a szobádat teljesen megtölteném.

Szárnyaimmal halkan suhannék,

álmaidba fényt és reményt vinnék,

Angyalok dallamát suttognám neked,

Hogy életed nagyon boldog legyen.

Csak nézném csodás mivoltodat,

szépséges, finom arcvonásaidat.

Angyalszárnyaimmal átölelnélek,

s angyali csókommal búcsúznék tőled.

Édesapát Karácsonyra

Karácsonyra nem kérek mást,

Hadd lássam újból édesapát,

Erős karja karoljon át,

Szívéből szeretet hulljon rám.

Katona lett, mennie kellett,

Könnyes szemmel búcsút intett,

Hiánya oly hatalmas szívemben,

Anyával az ajtót nézzük szüntelen.

Szeretet, Jézuska, kérünk téged,

Nyissa ki az ajtót, lépjen be végre!

Öleljen szorosan, úgy mint régen,

Hadd üljek újra az ő ölében.

Őszi könnyek

Gabriella végignézett a szobán, majd utoljára leült az ágyra. Végigsimított rajta. Kinézett az ablakon: gyönyörű, napsütéses ősz volt; színes falevelek hullottak. A szél felkapta őket, játszott velük. Gabriella könnyei is hullottak, mint a falevelek. Bánat és öröm keveredett bennük. Édesanyja benyitott.

– Kislányom, ne sírj! Új élet vár rád! Mi mindig szeretettel várunk haza – ölelte át.

– Tudom, Anya! Jó lesz külföldön is, de bármennyire is távol leszek, a szívem mindig haza húz, ahol Te vagy – zokogta.

Erre már az édesanyja könnyei is hullani kezdtek, mint az őszi falevelek a fáról.