Alföld az én szülőföldem,
Ide köt minden emlékem,
Gyermekéveim csendben élnek,
Mint a széllel játszó fények.
Sebes-Körös, a mi folyónk,
Múltat sodró, emléket hordozó,
Illata úgy száll szerteszét,
Mint az idő, mely lassan eltűnő.
Mennyit fürödtünk a folyóban,
Játszottunk boldogan, gondtalan,
Télen a gáton szánkón suhantunk,
A ránkfagyott nadrágban is játszottunk.
A fekete nejlonon csúsztunk messzire,
Kacajunk, mint madár szállt az egekbe,
Feledhetetlen napok, pillanatok lettek,
Szívembe vésődtek, soha el nem vesznek.
Szülőföldem, te mindig itt leszel,
Bár a barátok messzire mentek el,
Ladány illata itt marad velem,
Mint egy álom, melynek szívemben a helye.
Sokszor álmodom még róla,
A régi utakon járok titokban,
Hallom a szél suttogását,
Érzem Körösladány sajátos illatát.
