Kis uraság, folyton mondja:
„Itt a papagáj!” — hangoztatja,
Visít, élesen szirénáz,
Minket akkor hideg ráz!
Szeretjük őt, ha kiabál,
Reggel nekünk ébresztőt ad,
Kicsit duci, de olyan cuki,
Kedvence a szotyi!
Ő a szelet nem kedveli,
Hangosan nekem jelzi,
Ha jön az este, lenyugszik,
Csendben elalszik!
A szabadban visszaénekel,
Karattyol rigónak, cinegének,
Barátkozik, próbálkozik,
Sokszor szegény unatkozik!
Repülni nem tud a drága,
Pörög, forog, csak úgy járja,
Mivel duci a kis drága,
Csak totyog a kalitkába.