Táncoló falevelek

Napfény álmosan pislákol,

Nyár búcsút int, helyét adja ősznek,

Színes levelek csókolják a Földet,

Takaróként szolgálnak az apró népnek.

Őszi avar illata, ködös hajnal,

Szélben táncoló falevelek látványa,

Semmi sincs ilyen tökéletes, egyedi,

Isten tud csak ilyen gyönyörűt teremteni.

Őszi táj mesél, hosszabbak az esték,

Sárgálló naplementék a horizonton,

Falevelek suttognak széllel beszélgetve,

Családok a melegben beszélgetnek szeretve .

Őszi könnyek

 

Gabriella végignézett a szobán, majd utoljára leült az ágyra. Végigsimított rajta. Kinézett az ablakon: gyönyörű, napsütéses ősz volt; színes falevelek hullottak. A szél felkapta őket, játszott velük. Gabriella könnyei is hullottak, mint a falevelek. Bánat és öröm keveredett bennük. Édesanyja benyitott.

– Kislányom, ne sírj! Új élet vár rád! Mi mindig szeretettel várunk haza – ölelte át.

– Tudom, Anya! Jó lesz külföldön is, de bármennyire is távol leszek, a szívem mindig haza húz, ahol Te vagy – zokogta.

Erre már az édesanyja könnyei is hullani kezdtek, mint az őszi falevelek a fáról.

Színes Ősz

A Nap fénye megváltozott,

Az ősz már be is kacsingatott,

A fecskék gyülekeznek házunk előtt,

Szalmabálák díszítik a rétet, a mezőt.

Még utolsókat perzsel a Nap,

De fénye lassan elhalványul,

A forróság végre véget ér,

Az esték hűvöse álmot ígér.

Elviselhetetlen lett a nyár,

Az ősz beköszönt, most már,

Színes levelek hullanak szépen,

S tiszta levegő nyugtatja szívem éppen.

Sétálni az avar szőnyegén szép,

A természet szépsége nagy kincs,

Szemet gyönyörködtető az ősz,

Őszi illatokkal ölel a Föld.