A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öröm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öröm. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. december 21., szombat

Karácsonyi angyalok


Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi lány, Lilla, aki nagyon szerette a karácsonyt. Minden évben izgatottan várta, hogy eljöjjön a szeretet ünnepe. Idén azonban a karácsonyfa, amit édesanyjával együtt díszítettek, nem volt szép. A fán nem voltak csillogó díszek, és Lilla szomorúan nézte a kopár ágakat.

Este, amikor Lilla már álmosan feküdt az ágyában, valami csodálatos dolog történt. Egy varázslatos fény öntötte el a szobát, és három ragyogó angyal jelent meg előtte. Az angyalok mindegyike gyönyörű volt, de az egyik angyalnak valami hiányzott: nem volt egy szárnya. Lilla megdöbbenve kérdezte:
– Mi történt veled, kedves angyal?
Az angyal szomorúan válaszolt:
– Eltűnt a szárnyam, és így nem tudjuk beteljesíteni a karácsonyi küldetésünket.
Lilla nagyon elszomorodott, de határozottan azt mondta:
– Segítek megtalálni! Mindenáron segítek!
Az angyalok boldogan mosolyogtak, és elmondták, hogy a szárny a falu határában lévő erdőben van, egy gonosz szél elragadta. De Lillának nem kellett félnie, mert a szíve tele volt szeretettel és bátorsággal. Az angyalok azt mondták, hogy egy tiszta szívű gyermek képes lesz átvágni az erdő varázslatos akadályain, és megtalálni a szárnyat.
Lilla elindult az erdő felé, és hamarosan egy hideg folyóhoz ért. Mikor a vízhez lépett, egy kis madárka csipogott, és azt mondta:
– Kérlek, segíts! Megfagytam a hideg vízben!
Lilla nem habozott, levette a kabátját, és betakarta a madarat, hogy megvédje a hidegtől. A varázslatos tette következtében a víz azonnal átkelhetővé vált. Lilla boldogan lépett át rajta, és folytatta az útját.
A következő próbán egy hatalmas, sötét árnyék állta el az útját. Az árnyék szörnyűségesnek tűnt, de Lilla nem ijedt meg. Hangosan kiáltott:
– A szeretet legyőzi a félelmet!
Az árnyék eltűnt, és Lilla előre léphetett. Hamarosan rátalált a fénylő angyalszárnyra, és boldogan vette a kezébe.
Mikor visszatért az angyalokhoz, egy csodálatos dolog történt. A legidősebb angyal odament Lillához, és így szólt:
– Köszönjük, hogy megmentetted a karácsonyt! Most pedig egy ajándékkal szeretnénk meglepni téged.
Az angyalok kezüket a magasba emelték, és egy apró, arany harang jelent meg Lilla kezében. Az angyalok mosolyogva mondták:
– Ez a harang varázslatos. Ha megcsilingelteted, mi mindig ott leszünk, hogy segítsünk.
Lilla csodálkozva nézte a harangot, és mikor megszólaltatta, egy csodálatos dolog történt. A karácsonyfa hirtelen tündöklő fényben ragyogott, és a szobát betöltötte a szeretet varázsa. A fa tetején egy gyönyörű angyalfigura jelent meg, és Lilla édesanyja boldogan ölelte meg kislányát.
Lilla boldog volt, hogy a szeretet ereje valóban csodákra képes. Azóta, minden karácsonykor, amikor megszólaltatja a harangot, mindig eszébe jutott az a varázslatos éjszaka, és a karácsony igazi csodája.

2024. december 12., csütörtök

Tiszta szívek Karácsonya



Szegény család szomorkodik,
Karácsony este közeledik,
Hat gyerek várja izgatottan,
Szívük szakad meg a bajban.
Édesanya, okos asszony,
Összehívja a családot,
Elmondja a gyerekeknek:
Ajándékot készítsenek.
Színes papír, kis ragasztó,
Nem is kell más hozzávaló.
Egyet készít mindenki,
Ami majd a fát díszíti.
Meleg kalács sült illata,
Karácsony szép pillanata.
A díszek a fára felkerültek,
Kicsi szívek megörültek.
Hirtelen nagy fényesség lett,
A fa alatt ajándék lett,
Angyali üzenet érkezett,
Minden szem megkönnyezett.
A fán a díszek életre keltek,
Szívformává átöltöztek,
Szívvel, szeretettel készültek,
Sok csokivá teremtődtek.
Volt nagy öröm, kacagás,
Boldoggá vált a nagy család.
Szívük olyan tiszta volt,
Az angyal ezt tudta jól.
Tiszta szívek Karácsonya,
Angyal, ki mindezt jutalmazta.
Boldogan nézte a családot,
A szeretet mindent elvarázsolt.

Szívek Karácsonya



Varázslatos a szent karácsony ereje,
Kigyúlnak az esti fények, sötétben égve,
Hull a hó, betakarja a tájat, mint egy álom,
Angyalok szeretnek, a szívekbe nevetnek.

Gyermeki szívek úgy ragyognak,
Nagyszülők szeméiből a könnyek potyognak,
Szerető szívek karácsonykor összejönnek,
A karácsonyfa mellett meghitten beszélgetnek.

Boldog, kipirult arcú gyermekek nevetnek,
Szívükben ragyog a milliónyi szeretet,
Az öröm varázsa, ez a karácsony hatása,
Mely a szívünkből szétárad a világba.





2024. december 6., péntek

Csodás Mikulás


(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Hó betakar mindent, fehér a táj,
Csengő szól, oly gyorsan suhan a szán.
Puttonyban cukor, ajándék, csoda,
Gyerekek várják, mikor ér oda.
Nagy szakálla lebben, hópihe száll,
Mosoly sok kisgyermek arcán megáll.
"Kívánságlistám rég elkészült már,
Mikulás, várom ajándékod már!"
A hóban megáll a szánja nesztelen,
Ablakban a cipő fényesen pihen.
Cukorral, édesség-titkokkal teli,
S szívekben öröm, mert reggel meglelik.
Tovább siklik a hó birodalmán,
Minden gyerekhez eljut ma talán.
Szakálla fehér, mint friss hólepel,
Vele a csoda sosem múlik el.

2024. december 2., hétfő

Mikulás zsákja

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)


Mikulás, Mikulás, szánnal jössz,
Fehér szakállal, piros kabátban,
Csengettyűk hangja messze szól,
Hozod a meglepetést, hozod a jót.

A hóban csendben lépkedsz,
Lelkedben boldogság, szeretet,
Hozol a kicsiknek mosolyt,
A nagyoknak örömet, csuda jót.

Ajándékot, örömet szétszórod,
Minden kisgyerek szívébe,
Mikulás, te vagy az ünnep fénye,
Szeretetet viszel mindenki szívébe.

Zsákodban ajándékok, sok-sok csoda,
Téli mesék, játék, édes falatok,
Mikulás, te minden kicsi szívet örömmel megtöltesz,
A zsákodból az egész világra jut bőven.

2024. december 1., vasárnap

Advent négy gyertyája


(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Az első gyertyát most gyújtjuk csendesen,
A Hit fénye égjen bennünk szüntelen.
Bár néha az út sötét és nehéz,
A Hit fénye szívünkhöz ér.

A második gyertya, a Remény ragyog,
Lelkünkbe hozza a szebb holnapot.
Várunk, mert tudjuk, hogy minden perc tanít,
S a Remény szívünkbe új utakat nyit.

A harmadik gyertya az Öröm lángja,
Fényével szívünket tisztán átjárja.
Megérint minket az ünnepi dal,
És boldogság ébred, mi mindent betakar.

A negyedik gyertya a Szeretet fénye,
Minden szív dobbanjon meg egy életre.
Öleljen át mindenkit szívből, igazán,
Hisz szeretet nélkül az élet semmit sem ér.

Advent négy gyertyája reményt ad nekünk,
Fényük ragyogjon most minden napunkon.
Karácsony közeleg, a szeretet ránk talál,
S Jézus születése áldást küld ránk.

2024. november 22., péntek

Az adás öröme


(A képet mesterséges intelligencia készítette. )

Adni, csak úgy, mint a szél
simítva az arcot szelíden.
Adni, mint a nap,
mely meleget áraszt, nem kérve vissza semmit.
Egy ölelést,
mely lágy, mint a szív dobbanása.
Egy kedves szót,
mely a lélek titkos ösvényein talál haza.
Egy szál virágot,
mely illatával nem csak szépséget ad,
de az életet is továbbadja.
Adni, önzetlenül,
ahogy a forrás kínálja vizét
a szomjazónak,
kérdezés nélkül,
nem tudakolva, honnan és merre tart.
Látni a szemek csillogását,
amint a lélek megtelik fénnyel,
ahogy egy mosoly,
egy apró gesztus,
egy halk jelenlét
többet mond minden szónál.
Adni, mint a csend,
mely helyet hagy az örömnek.
Adni, mint a pillanat,
amely megáll, hogy teret adjon a boldogságnak.
Mert minden ajándék,
amit szívből adsz,
valahol visszatér majd hozzád,
és szétárad a világba,
szebbé, teljesebbé formálva azt.
Adni, csak adni,
nem várva semmit,
csak a pillanatot,
mikor látod, hogy valaki mosolyog,
és az élete egy kicsit szebbé lett.

2024. november 10., vasárnap

Élet Elixír

Szerintem az élet elixír,
tiszta szeretet, mely szíveket hív.
Testvére az öröm, tiszta erő,
szívünkben él, velünk született fény.
A természetben is ott rejlik,
egy fa ölelésében fellelhető titok.
Egy virág finom illatában,
madarak édes dallamában.
Egy másik ember ölelésében,
a szívdobbanás mély lüktetésében.
Mint mennyei kéz érintése,
elixírré válhat egy egész életre.
Elixír lehetünk mi magunk is,
fény, szeretet, élet és tiszta hit.
Ha nem vársz cserébe semmit,
az mindent, s mindenkit megérint.

2024. október 31., csütörtök

Amíg Élek


Amíg élek, én csak szeretek! 
Két karommal én átölelek, 
Szavaimmal kedveskedek,  
Mosollyal örömet szerzek!

Amíg élek, én csak adok,
Fáradt lelkeknek vigaszt nyújtok,  
Könnyeket törlök le arcokról,  
Mosolyt varázsolok szavakból.

Amíg élek, én csak szeretek!
Akkor is, ha engem nem szeretnek.
Árasztom a Földnek, embereknek,  
Utolsó lélegzetemmel is szeretek!

Ha meghalok is illatozom,
A szeretetet szerte szétszórom, 
A szeretetnek csodás illatát,
A mennyekből a Földnek adom át.

2024. október 30., szerda

Újévi köszöntő



Kívánom mindenkinek,
Az újév hozzon hitet,
Örömet és békességet,
Szeretetet mindenkinek!

Hozzon olyan sok szépséget,
Mit a szív még nem élt meg,
Örömkönnyet, tengernyit,
Boldog perceket, ezernyit!

Kívánom, hogy szeressenek,
Soha el ne engedjenek,
Öleljenek egész évben,
A szívedben a szeretet zenéljen!

2024. október 23., szerda

Álomból élet



A sötét föld mélyén,
ahol a nap fénye
ritkán kúszik be,
ott álmodik a gubó,
mint egy szív,
mely a csendben lüktet,
várva a pillanatot,
hogy kiszabaduljon.

A gubó régi titkokkal
van tele, mint egy könyv,
melyet senki sem olvas.
Bennük színek
jelennek meg az álmokban:
sárga, zöld, piros, kék,
mint a hajnalban
felkúszó napfény,
mely a virágok szirmait
érinti gyengéden.

Egy nap, ahogy az éj
fakad a hajnalban,
megrezdül a gubó,
mint a szerelem első üteme,
ami felforrósítja a szíveket.
A régi bőr szétfeszül,
mint egy titkos ígéret,
mely napfényt kér,
és végre megmutatja
az új életet.

Hús-vér pillangó,
már nem csupán színfolt,
hanem az álmok
szárnyas megtestesülése,
ami felkavarja a világot,
mint ősszel a szél,
mely a fák között
hulló leveleket táncoltatja.

Már nem fél a sötéttől,
hiszen a fák alatt,
ahol a gyökerek táncolnak,
ott a titok él,
s ő, a felfedező,
ki végre kiszabadult,
ragyogó szárnyakkal
repül a világ fölött,
mint egy álom,
mely sosem ér véget.

Útja egy új dimenzióba vezet,
ahol a béke szőtte
az élet szövetét,
és a szeretet
minden színt átölel,
mint egy virágzó rét,
hol a napfény csillog,
és a madarak dalolnak
soha nem hallott éneket.

Itt minden szív
örömmel dobban,
a színek pompája
táncra hívja a lelkeket,
s a pillangó,
e csodás világban,
mint egy élő festmény,
szárnyal a végtelen térben,
hol az álmok
mind valóra válnak.

Pillangó, te csodás lény!
Ki mindannyiunk vágyát
teljesíted,
hogy egyszer a gubóinkat
széttörjük,
s az új világban
megtaláljuk az otthonunkat,
ahol a virágok soha
nem hervadnak el,
és az öröm
örökké tart veled.

2024. szeptember 27., péntek

Balázs Németh és Aurora Amelia Joplin közös verse. Mosoly





Ráncok húzodnak arcomon
Gondok terhe vállamon
Lépteim nyomán az Élet súly
A mosoly a hétköznapok ajándéka.

Mint napsugár a viharos ég alatt,
Úgy old fel bennem minden fagyokat,
S bár az élet néha súlyát rám rakja,
A mosoly a lélek tündöklő napja.

Öröm önti el lelkemet
Elűzik a bánatos perceket
Új nap kél új remény
Az ember amíg él remél.

A mosoly mindig új reményt ad,
Mint tavaszi szél, mi életet fakaszt,
Megszelídíti a legvadabb vihart,
És új fényt gyújt, hol már csak árny maradt.

Esőcsepp Judit Urbán és Aurora Amelia Joplin közös verse





Olyan vagy, mint egy égi ajándék,
kellettél a forróság után,
hogy elmosd a port, és
enyhűlést húzz magad után.

Apró táncod halk zenéje él,
Levélen pihen meg, ahogy földet ér,
Csillogva fénylik, ragyogva néz,
Elpárolog, eltűnik, és tovább lép.

Oly szép vagy a pókháló ölén,
ahogy átfon a csodás fény,
szivárványt rejt tested a légben,
harmatosan csillogsz a reggeli szélben.

Mint egy tükör, mely az égre néz,
Benne az égbolt kékje mély,
Egy pillanat vagy, mégis örök,
Benned a fény és az élet öröm.

2024. szeptember 22., vasárnap

Könnycseppek hangja



Mik is a könnyek?
Örömtől s fájdalomtól jönnek.
Szívünkben lángol a szeretet,
Néha fájón ejt mély sebet.
Amikor sír az ember csendben,
Lelke mélyén minden remeg.
Az öröm könnycseppje tiszta fény,
Mosoly mögött rejtett emlék.
A bánat könnye súlyosabb,
Szívből jön, s szótlanabb, mélyebb.
Mégis tisztít, elvisz mindent—
Fájdalomból új fényt hozhat.
A szeretet könnye más, mint bármi,
Tiszta szeretet, mi szívből árad.
Megmutatja, hogy élünk, érzünk—
Szeretve sírunk, míg remélünk.
Szívből tör fel a könnycsepp tisztán,
Arcunkon csillog, mint a gyémánt.
Fényében ott van minden, mi szép—
Szeretet, bánat, öröm és fény.

2024. szeptember 13., péntek

Lélek Hídja



Minden nap írok neked egy verset,
Hogy jobb kedvet hozzak, szívedhez,
Adok egy kis örömet, pici fényt,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.
Mosolyom ragyog arcodon, mint napfény,
Szép gondolatok szárnyán szállnak el,
Lelket simogató szavakat hozok,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.
Szeretetem küldöm el neked most,
Szavakban keresem szívedhez az utat,
Verseim lélek-hídján szólnak hozzád,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.
Sorok között ott vagyok, mint fény,
Szíved mélyében ragyogok, mint csillag,
Boldogságot festek szürke napodba,
Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

2024. március 21., csütörtök

Elmondom

 

Elmondom, miért is írok,
Talán mert ki akar jönni
A mélyről, a szívemből,
A lelkem mélységéből.
Ki-ki örömére teszem,
Papír, toll az életem,
Szenvedély és szerelem:
Ennél szebb nem is kell.
Érzések jönnek, mennek,
Fel-feltörnek bennem,
Szavakká, sorrá állnak össze,
Papíron újra megszületve.
Legyen az bánat, vagy öröm,
Mindet szavakba öntöm,
Legyen az ábránd, vagy vágy,
Versemben mindent megtalálsz.