Amikor megszületsz,
nem csupán a fény érint meg először,
valami, amit csak egy anya érezhet.
Az első pillantásod nyomot hagy,
láthatatlan, de örök.
Az anya szíve ott van minden mozdulatban,
a kezedet tartja,
mielőtt még te magad tudnád,
hogyan szoríts vissza.
Minden lélegzeted az övéből születik,
ahogyan az életed is.
Gyermekként nem érted még,
hogy a szeretet csendben is beszél,
hogy az éjszakák éberek voltak,
mikor te álmodtál.
Nem látod, hogy minden mosoly mögött
egy áldozat rejtőzik,
minden /jól vagyok/ mögött
valami, amit sosem mond ki.
Ahogy nősz,
a távolság nem választ el,
csak kinyújtja a szálat,
ami köztetek feszül.
Látod, hogy a keze öregszik,
de az érintése nem változik.
Hogy a hangja halkul,
de a szeretet ugyanúgy szól.
Ez nem csak egy kapcsolat.
Ez az élet gyökere,
a Föld, ahonnan indulunk,
és ahová egyszer visszatérünk.
Egy anya és gyermeke között nincs vég.
Csak egy folyó,
ami mindig a tengerhez ér.
És amikor már nem lesz,
mégis ott lesz.
Egy szívdobbanásban, egy emlékben,
örökre a szívben.
Ez a szeretet.
Örökre szóló.
