Fent és lent

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Nehéz egyensúlyt találni, szinte lehetetlen,

sok év bölcsessége talán oda vezethet engem.

Buktatók érnek, néha majdnem elvérzek,

de hirtelen átbillenek, s napfényben élek.

Billegek ide, billegek oda,

egyensúlyban lenni – maga a csoda.

Egyszerre félni és szeretni, mindent érezni,

soha ki nem billenni, embernek maradni.

Talán egyszer sikerül, talán egyszer,

a földi létezésemben, ha a sok vihart túléltem.

S bölcs emberként teljesül minden álmom,

mire sok ezer éve annyira várok.

Őrizzük álmaink

Mikor megláttalak, szívem dobbant,

Szerelem lángja, rég volt, de lobbant,

Fiatalságunk fénylett, mint a Nap,

Szívünk együtt szállt, fel a magasba.

Kezed fogtam, indult a hosszú út,

Múltunkba írtuk örömünk nyomát,

Minden lépésnél, nappalon, éjjel,

Te voltál a fényem, és reményem.

Évek szőtte szerelmünk napjait,

Lelkünkben őrizzük álmainkat,

Két fa lettünk, egymásnak támasza,

Gyökerünk ment mélyre, összeérve.

Most hajunkon idő színe játszik,

Szívünkben fény szeretete ragyog,

Mit együtt gyújtottunk, féltve óvunk,

Szeretettel öleljük a múltunk.

Ötvenéves lettem

Ötvenéves lettem,

Még most születtem,

Elszálltak az évek,

Mint a felhők az égen.

Néha sütött a nap,

Olykor beborult az ég,

Szakadt az eső, villámlott,

Szélviharral támadott.

Így volt minden szép és jó,

Mert az élet egy nagy folyó,

Mely a tengerbe áramlik,

Évek alatt kincsé válik.

A kincs az élet, én értékelem,

Minden percét ünnepelem,

A szívemmel szeretetet adok,

S a szeretetért köszönetet mondok.

Múlnak évek

Múlnak az évek, gyorsan tovaszállnak,

Halványulnak akár a szerte foszló árnyak,

S szépen lassan emlékekké válnak,

A szívünkben maradnak, mint vágyak.

Nézem a táncoló felhőket az égen,

Eszembe jutnak a szép gyermekévek,

Virágszedés, pillangó kergetés,

A finom fű illata, micsoda emlék!

A nap sugarai átszínezik az eget,

Lelkemet szabadjára engedem,

Újra gyermeki szívvel élvezem,

A pillanatot örömmel átélem.

Öröm az, mit lassan elfelejtünk,

Már csak a természet ad nékünk,

Emberek arcán bú, és szomorúság,

Nem tudom, mivé lett e mai világ.