A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 16., vasárnap

A lélek otthona



Behunyom a szemem,
és lassan felemelkedem –
mint széllel táncoló levél,
elhagyva a zajt, a terhet, a gondokat.
Oda, ahol a láthatatlan világ
szelíd fényekből és hangtalan dallamokból létező ölelés.
Érzem, ahogy áthat, átsimul rajtam,
ahol nincs fájdalom,
csak valami tiszta, örök lágyság.
Szeretem a földi életet, igen,
minden poros szépségével,
minden küzdésével együtt –
de néha nehéz, kegyetlen, könyörtelen,
mint sötét foltok a fény mögött.
Ott fenn azonban mennyei muzsika szól,
szinte megfoghatatlan,
mégis bennem rezeg,
mintha csillagok dalolnának
az ismeretlen terek peremén.
Fénye finoman körbeölel,
dallama úgy simul hozzám,
ahogyan itt, a Földön, ritkán –
mert ott minden hang
szeretetből fakad.
Érzem: nem vagyok egyedül.
Nem vagyok soha egyedül.
Végtelen karok tartanak,
túl minden határon.
Persze itt lent is él a szeretet –
néha gyönyörű,
néha még erősebb is talán,
de ilyen tisztán,
ilyen feltétlenül
ritkán mutatja arcát.
Kinyitnám a szemem…
mégsem teszem.
Ebben a pillanatban
minden, ami vagyok,
helyére simul –
hiszen otthon vagyok.
Ezt az érzést nem engedem,
nem eresztem.
Beleírom a szívembe,
oda rejtek egy apró darabját,
hogy amikor majd újra látok,
akkor is velem maradjon.
És így, lassan,
nyugodt lélekkel
kinyitom a szemem.

2024. október 31., csütörtök

Csak egyszer...



Csak egyszer, még egyszer, szeress még!
Hadd érezzem, fontos vagyok, élek még.
Hadd érezzem, mit jelentek neked, ki vagyok én,
Szerelmünk nem halt meg, még él.
Csak egy szót mondj, hadd halljam:
Én úgy szeretlek, drága bogaram!
Szívem ölelésedkor ugyanúgy megdobban,
Mint a legelső alkalommal, boldogan.
Csak egyszer simogasd meg őszülő hajamat,
Ne hagyd a szavakat, némán magadban.
Talán ez lesz az utolsó érintés, mit adhatsz.
Próbáld meg! Hiszen lehet, szíved újra értem dobban.

2024. október 17., csütörtök

Lélek érintése



Lágy érintés, mint szél az éj szárnyán,
Halk rebbenés, mely szívet ér s kitár.
Bőrön suhan, akár egy régi dallam,
Mitől a lélek csendben fel-felsajdít halkan.

Mint óceán hulláma partot mosva,
Úgy ér kezed lelkemhez, titkon osonva.
Nyomot hagy, mint napfény az égen,
S bennem a csend örökké szól majd szépen.

Szavak helyett beszélnek újjaid,
Tört falakat érint, s lágyan ölel meg.
Egy pillanat, s évek hullnak le rólunk,
Az érintésben ott vagyunk, s újra lesz holnapunk.

Az érintés örök, mély, akár az álmok,
Tükröt tart a szívnek, s felragyognak távok;
S ahogy bőr a bőrhöz simul csendben,
Lelkek szólnak össze egy végtelen percben.


2024. február 20., kedd

Gyöngyszemek VIII.

 Szeretnék nektek pár gondolatot átadni a kritizálás hatásairól. Nagyon nehéz a jelenlegi világban pozitívnak maradni. Mindenhonnan bombáznak bennünket a negatív dolgok. Írtam az egyik írásomban, hogy az emberek nem mosolyognak, legtöbben panaszkodnak, szomorúak. A mosolynak hatalmas nagy ereje van. Sajnos, keveset mosolyognak az emberek. Pedig a mosoly a lélek mosolya. Biztosan sokan megtapasztaltátok, hogy piszkálnak benneteket, és rosszakat állítanak rólatok. Ezzel szerintem mindenki találkozik, találkozott az életében. A kritizálás, ha valakit kritizálunk, mindegy, hogy csak gondolatban, vagy ki is mondjuk azt, és függetlenül attól, megvan-e abban az egyénben az a hiba, vagy nincs, saját magunkra irányítjuk - vonzzuk azt, amit kigondoltunk, vagy kritizáltunk abban a személyben. Ezzel azt üzenjük az univerzumnak, vagy nevezzük sorsnak, ki minek szeretné, hogy nyitott vagyok erre a dologra, és ilyen akarok lenni. Megnyilvánul az életünkben, bennünk. Azzal, ha kritizálunk valakit, őt nem befolyásoljuk, a gondolatunkkal, kijelentésünkkel, csak önmagukat. Olyanná válunk, mint amit- akit kritizálunk. Nagyon elgondolkodtató, hogy mit gondolunk, és mit jelentünk ki. Bizony visszafordul ránk. Bölcsen kell kijelentenünk dolgokat. Fontosnak tartottam ezt leírni nektek, mert sokan nem tudják, milyen hatalmas ereje van a ki nem mondott szavaknak, és a kimondottaknak egyaránt. Az vagy, amit gondolsz magadról, ez egy bölcs mondat. Örülj minden pillanatban. Tudom, nehéz, de meg lehet próbálni. Sokkal könnyebb panaszkodni, hiszen azt szoktuk meg. Sajnos a megszokás az, ami sokszor visszatart minket attól, hogy merjünk változtatni. Megszoktuk, hogy mindennap bosszankodunk, hogy rosszul bánnak velünk, annyira megszoktuk, hogy elfogadjuk, és elgyengülünk. Úgy érezzük, nincs elég erőnk már változtatni. Magam is átéltem és ismerem, mennyire nehéz. Viszont, ha felismerjük, azután képesek leszünk lépni. Igen, fel kell ismerni. Szeretném újból megemlíteni mennyire ajánlom, hogy légy hálás mindennap. Mindennap egy ajándék, azért, mert élsz, mert sok mindent láttál, minden pillanatért hálásak lehetünk. Nyisd meg a szíved a hála érzésére. Mindenkinek van, amiért aznap hálás lehet. Lélegezz esténként, lazulj el, szánj időt önmagadra. Ha te nem figyelsz magadra, és nem kezded el szeretni magad, senki nem teszi meg helyetted. Először minden változás bent, benned kezdődik, utána nyilvánul meg kint. Esténként elalvás előtt ajánlom figyelmetekbe a Gyógyító Álom rövid kis írásomat, mely egy gyönyörű helyre visz el, ahol el tudsz lazulni. Nagy ölelés Aurora Amelia Joplin.