Hófehér csoda

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Egy szikla repedése rejtette,

a fehér virágot, mely ott született.

Nem kérdezte, miért ott, és miért így,

csak nőtt, mint a csend, a hangtalan éjben.

Szirmain a hajnal könnye ragyog,

apró harmatgyöngyök,

mintha az ég elfeledett csillagai

bújnának meg benne –

egy hófehér csodában.

Minden szála hajlik,

minden szirma táncol,

mintha tudná, hogy az élete

rövid, lesz, de nem számít,

csak a pillanat fényessége,

ahol kitárhatja önmagát.

Amikor eljön az utolsó hajnal,

a fehér virág még egyszer felragyog.

Szirmain, mint hópihe, lassan lehullik,

és a szél dalában csendesen elbúcsúzik.

De fényét őrzi a szikla mélye,

és az ég emlékszik tiszta szépségére.

Álomösvény

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Szavak, mik táncolnak az égbolton,

Fényselyem szőtte őket, mint régi korokban.

Csillagok írása, hold könnye hull,

Szívemig ér, és ott nyomot hagy, múltba vonul.

Hullócsillag-sors, mi utat mutat,

Tudatos szépség, mi lelket kutat.

Álmok sűrűjében: égbe nyúló fák,

Egyenes szavak között örökös homály.

Az ég beszél, s a Föld hallgat rá,

Térképet rajzol, hogy merre, hol vár.

A hold vigyáz ránk, halkan üzen,

Hogy az út miénk, de célja végtelen.

Reneszánsz lélek, most ébredj fel,

Visszhang vagy e világ Teremtő csendjével.

Szavakból csillagok, csillagokból hit,

Egy ösvény, mi szívvel az éjbe visz.

Hála

Miguel a tengerparton sétált, csillagok ragyogtak az égen. Mély szomorúság volt a szívében. Az élete romokban volt. Se munkája, se párja semmije nem maradt. Mi értelme az életének? Kérdezte magától. Nem akart élni tovább. Egyszer csak egy férfi ott termett mellette. Észre sem vette.

– Jó estét! – köszönt a férfi.

– Jó estét! – köszönt Miguel.

– Szeretnék átadni egy üzenetet Önnek! Anna azt üzeni, légy hálás azért, amit megtapasztaltál. Különleges vagy.

Mire felfogta az üzenetet, a férfi eltűnt. Senkit nem ismert, akit Annának hívtak, csak az anyukáját, aki a mennyekben volt. Édesanyja mondogatta neki: „Különleges vagy Miguel" Felnézett az égre, és a szemei könnybe lábadtak.