Tavaszi szellő

Két galamb ül egy ág hegyén,

szellő ringatja könnyedén.

Virágzó fák közt fény ragyog,

pillangók tánca tavaszt hoz.

A tavasz lágyan rám nevet,

suttogja: élni érdemes.

Szívekben ébred új remény,

s a dallam száll a fák ölén.

Lágy illat száll a fák alatt,

rügyekben titkos szó fakad.

Két galamb röppen, száll tova,

szerelmük él, s viszi a szél.

Tavaszi varázs

Lennék hóvirág,

tavasz hírnöke, amely a hó alól

szelíden kibontja apró szirmait,

egy titok, mit a tél még rejteget.

Napfény öleli halvány szirmaim,

csendben remeg a Föld, ahol állok,

érzem, hogy az ébredés már halkan lép,

s szívemben a szirmok suttognak, dalolnak.

Hirdetem a szépet, a csodát,

hó alól ragyogjon mindaz, mi vár,

e pillanatban nyíljon meg a világ,

s titkokból szőjön tavaszi varázst.

Álmodom újra

 

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,

Akarok félelem nélkül létezni,

Akarok boldogan ébredni,

Akarok erőm teljességében fürdeni.

Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,

Szívemben érezni a szabadságot,

A lelkemben az igazi biztonságot,

A félelem nélküli békés valóságot.

Akarok, ha egy percre is csodát érezni,

Egy olyan pillanatnak részese lenni,

Melyet álmodom, újra és újra,

És álmomban átélem újra és újra.

Ébredés

 

Felébredtem, s rájöttem,

Mit jelentesz kedvesem,

Gyémántként csillogsz fényesen,

A Napnál is fényesebben.

Fényed soha ki nem alszik,

Mert a szívemben lakik,

Drágább vagy minden kőnél,

Értékesebb életemnél.

Élteted az életem,

Bízom a szavadban, életem

Hiszek neked, mert nekem jó

hallani jövőnket szádból.

Összetartozunk mi ketten,

Szerelmünk összetart minket,

Bármerre vet a sors,

Szívünk már régen összeforrt.