Együtt Rose Logan és Aurora Amelia Joplin közös verse

Együtt járunk fényben, árnyban,

Nincs mit félnünk a viharban.

Kéz a kézben messze szállunk,

Hiszen szerelem a mi várunk.

Együtt járunk, fényben, árnyban.

Boldogan szemeid fogsában.

Együtt hallgatjuk egymás szíve dobbanását,

Egy egész életen át,egy életen át.

Szívünk dallamát követjük,

Új világba csendesen lépünk.

Együtt minden út kitárul,

Csillagfényben, álmainkban bámul.

Szívünk dallamát követjük,

Testünkel öregszünk, öregszünk.

Együtt maradunk míg sírhant követ,

Fogom öreg kezed, szívem szerelemmel szeret.

Művészet és élet

Más vagyok, mint az átlagemberek,

Bennem a művészet felülkerekedett.

Írok, festek, dolgozom,

Családomról gondoskodom.

Nem születtem költőnek,

Szívemből jönnek elő a szavak.

Festeni sem tanultam,

Egyszer csak neki fogtam.

Kétkezi munkásként éltem,

Művészi világ lett életem.

Festek szép világokat,

Megírom az álmokat.

Főzök, mosok, takarítok,

Közben sokat álmodozom.

A művészet bennem szunnyadt,

Most szívemből előbukkant.

Megélem e szépséget,

Környezetem nem érti ezt.

Hisz ők soha nem élték meg,

Furcsa világ ez nekik,

Szerelem nélkül nem létezik.

Szerelem a betűk iránt,

Minden ecsetvonás vallomás.

Érdekes az életutam,

Nyugalomban, csendesen halad.

Megtaláltam a szerelmet,

Szívemnek ez így kellett.

Talán lesz, ki értékeli,

S szeretettel megköszöni.

Szeretem hallgatni

 

Szeretem hallgatni a csendet,

Hiszen olyan mint az éjszaka,

takaróként simul az alvó tájra,

mely álmokat sző a nagyvilágra.

Szeretem hallgatni a csendet,

Mely olykor élesebb lehet,

mint a leghevesebb szavak,

Melyek a szívből fakadnak.

Szeretem hallgatni a csendet,

mert olyan, mint a friss hó,

Befedi a tájat a némaságával,

Nyugalmat áraszt a varázsával.

Szeretem hallgatni a csendet,

Ahol a szavak nem kiabálnak,

Hanem a lélek mély csendjében,

Megnyugvásra, békére találnak.

Elfelejett szó

 

Egy elfelejtett szó,

mint múlt emléke,

Titkok világába tévedt,

Fény nélküli várban réved.

Egy elfelejtett szó,

Álomban tárt ajtó,

Hol titkok nyílnak,

A szavak elmúlnak.

Eltűnt álmok világa,

Elveszett érzelmek múltja,

Az idő homokjába tévedt

Az elfelejtett szó végleg.