( A képet mesterséges intelligencia segítségével készítettem. )
– Bence, az egyik farkasunk bajban van. Valami nagyon nincs rendben, és neked látnod kell. Nem értek hozzá eléggé...
Bence felriadva, még félálomban válaszolt.
– Azonnal indulok.
Bence az erdőn keresztül vezetett, miközben a nap lassan áttörte a sűrű felhőket. Amikor megérkezett, Emma előtt, egy gyönyörű, fehér bundájú farkas feküdt, szinte mozdulatlanul. Az állat szeme még nyitva volt, de a tekintete tompa, mintha feladta volna a harcot.
– Mi történt vele? – kérdezte Bence, ahogy letérdelt a farkas elé.
– Nem tudjuk. Nem eszik, nem reagál. Már napok óta így van. Ő Luna, a legszelídebb farkasunk. A falkavezér párja, de most... olyan, mintha már nem lenne itt velünk.
Bence közelebb ment, és letérdelt Luna mellé. A farkas lassan felé fordította a fejét. Egy pillanatra a tekintetük találkozott. Ebben a pillanatra valami különös történt: Bence úgy érezte, mintha Luna próbálna mondani valamit.
– Mi történt veled, Luna? Mit akarsz elmondani? – suttogta Bence.
A farkas szeme hirtelen felcsillant, majd lassan lehunyta. Bence tapasztalt volt, tudta, hogy az állatok sokszor az utolsó erejükkel próbálnak kommunikálni. Azonnal vizsgálni kezdte Lunát, és észrevette a bundája alól kikandikáló apró sebhelyeket.
– Ez nem betegség – mondta Bence, miközben felemelte a farkas lábát. – Megmérgezték. Valaki szándékosan ártott neki.
Emma arcára döbbenet ült ki.
– Ki tenne ilyet? És miért?
Bence a fák közé nézett, és egy pillanatra elgondolkodott.
– Talán valaki, aki nem akarja, hogy a farkasok visszatérjenek ebbe az erdőbe. De most nem ez a fontos. Ki kell derítenünk, hogy milyen méreg van benne, és azonnal cselekednünk kell.
Az éjszaka folyamán Bence és Emma felváltva figyelték Lunát, miközben gyógynövényekből és természetes anyagokból próbáltak ellenszert készíteni. Luna állapota hol jobbra fordult, hol rosszabbodott. Bence közben egyre inkább érezte, hogy valami mélyebb kapcsolat köti őt az állathoz, mintha érezné azt, amit érez Luna.
Az éjszaka legmélyebb csendjében Luna gyengéden nyüszített, mintha hívni akarna valakit. Bence megértette, hogy a farkas a társait keresi.
– Emma, meg kell próbálnunk visszavinni őt az erdőbe. Lehet, hogy a falkája az egyetlen, ami segíthet rajta.
– Ez őrültség! Ebben az állapotban? Mi van, ha nem éli túl az utat?
– Mi van, ha csak így élheti túl?
Hajnalban egy kis hordágyat készítettek Lunának, és elindultak az erdő mélyére. A távolban farkasüvöltést hallottak, mintha a falka is hívná Lunát. Amikor végre elértek egy tisztást, ahol a farkasok összegyűltek, Luna gyengén felemelte a fejét, és egy apró, de tiszta hangot hallatott.Bence és Emma letették a hordágyat a földre.
A falkavezér, egy hatalmas, sötétszürke farkas, azonnal odalépett hozzá. Körülállták Lunát, mintha védelmeznék. Bence és Emma csendben hátraléptek. Luna felállt, remegő lábakkal elindult a falkával az erdőbe, de előtte a fejével hátranézett, és Bence tekintetével találkozott. Egy fura hangot adott ki. Bence tudta, hogy megköszönte azt, hogy segítettek rajta.
Napokkal később Emma egy újabb telefonhívást kapott Bencétől.
– Emma, most jöttem vissza az erdőből. Luna életben van. Láttam őt a falkával. Újra erősnek tűnik.
Emma megkönnyebbülten sóhajtott.
– Akkor mégis igazad volt. Egy telefonhívás tényleg megmenthet egy életet. Luna életét.
Bence sokszor ment az erdőbe, és messziről látta Lunát. Boldog volt, amikor megpillantotta mellette a két pici fehér kis farkas kölyköt.
