A madarak hangja édesen cseng,
mint Földanya lágy mosolya a hajnal ködében,
amelyet a levegő friss illata kísér,
mintha az ébredő Föld egy gyönyörű világot kínálna.
A nap első fénye alig érint,
de már hív – suttogva, szelíden.
A fű mélyzöld palástként borul a Földre,
és friss, földes illata belengi a levegőt,
mintha minden fűszál egy-egy gondolat lenne,
amit a Föld oly régóta őriz.
A fák rügyeikkel díszítik az ágakat,
és a levelek nedves, friss illata szinte tapintható.
A virágok, mint egy buja kert,
édes, érett nektárjukat kínálják a méheknek,
míg az erdő, a Föld és a levegő összhangja
megannyi édes illatot lehel a világra,
mintha minden levegővétel a szeretetről dalolna.
A méhek szárnyai aranysugárként,
zümmögnek, miközben a virágok remegnek.
A levegőben szivárványos, édes illatok keringenek,
és minden újraszületne a pillanatban.
Hív a tavasz – simogató fuvallatként, amely a szívemet megérinti,
és bennem pulzál az élet:
őrült vágyakozás, hogy önmagam legyek,
hogy átérezzem a Föld csodáját,
és éljem meg a tavasz minden pillanatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése