Vágyak rózsamezőin lépkedek,
vörös bársony ösvény simogatja léptem.
Álmomban illatok karolnak át,
s minden szirom sóhajaimat rejti.
Vágyom valakire, ki észrevesz –
nem csupán a testben,
hanem lélekrezdülésben,
sóhajban, illatban, csendemben.
Én legyek számára a Nap,
ki reggel lágyan ébreszti,
s az éji Hold,
ki csókkal takarja be álmát.
Legyek a párnája, a menedéke,
a tűz, mi fellobbantja – s Ő a víz,
mely a tüzet kioltja.
Legyek az eső, mi fájdalmát lemossa,
s a mosoly, mit újra arcára csalok.
Szeressen...
egyszerűen, őszintén –
legyek a királynője, ő az én királyom.
Szeressen...
s én is őt, mély szenvedéllyel,
szívem tiszta tüzével.
Most itt vagyok, a kert közepén,
s minden rózsa én vagyok.
Vágyaim halk neszben nyílnak,
s illatukkal a végtelenbe szállnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése