Éjjel, mikor testem elpihen,
lelkem csillagként száll az égen.
Hűvös égen szárnyra kapok,
fényben úszva, újra vagyok.
Nem a testem, lelkem fénylik,
égi táncban messze száll.
Csillagként a magasba érek,
s otthonba a végtelen létbe lépek.
A többi csillag velem ég,
fényünk együtt örökké él.
Együtt úszunk mély kékségben,
s béke zsong a végtelenben.
Nem kell semmi, hogy érezzem,
lelkem szabad, fényem végtelen.
Mert egy vagyok én is véle,
a csillagok az otthon mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése