Nyuszi ül a fűben, füle égbe rezzen,
szeme csillog, mint a hajnal harmatcseppje menten.
Színes tojások körbe, mindegyik kis kincs,
mesét súg a szélbe, ahogy illatot hint.
Lányommal együtt hajnalhasadáskor,
kezünkben ecsettel, festettünk örömmel,
Pöttyös lett a piros, virágos piros,
sárga zöld és kék, a boldogság a miénk.
Elbújtak a fűben, bokor alján sorban,
a locsolók várják, hogy gyorsan megtalálják.
Nekünk ez varázslat, nem múló öröm,
évről évre újra, mosollyal köszön.
Nyuszi tovább szökken, integet felénk,
Hagyományt őrizzük, s ez csoda – a miénk.
Fű, virág és reggel, festékillat száll,
s egy piros tojásban a húsvét szelleme tova száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése