Reggeli édes ébredés,
harmatos kis cseppként csendes,
fürdik a fény mind édesen
virágokon újra remél.
Napfény csókja most reád száll,
egy szív, mi szirmaidban él,
te őrzöd, míg a virág él -
lélek nem marad magánál.
Három virág összebújás,
a csend ölel, a szél beszél,
egy rég vágyott, tiszta remény
hajol feléd, mint vallomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése