Ha fülemüle lennék az éj selymén,
dalommal csókolnám meg a reményt.
Repülnék szabadon, csillagfény alatt,
ahol a csend is szíveket fakaszt.
Lennék a dallam, ha hallgatnád,
sóhajodba szőném az álmok szárnyát.
Repülnék hozzád, ha hívnál még,
egy szelíd szívverés rejtekén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése