Nevet a világ, ha ő nevet,
tiszta hangján átsüt a szeretet.
Nem tud még semmit a bánatról,
csak él – ártatlan, pici lényként.
Szemeiben nincs múlt, se félelem,
csak jelen van – végtelenül őszintén,
Egy kacaj – s eltűnik minden, mi sötét,
egy apró kézben ott a szeretet, a fény.
Szívéből szól a létezés dala,
hiszen ő maga egy kis csoda.
Nincs még álarc, nincs még határ,
csak tiszta fény és gyermeki kacaj.
Ő az, aki még emlékeztet:
hogy mi is voltunk ilyenek.
És talán, ha figyelünk csendben,
újjászületünk a mosolyában – menten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése