A szoba még álmos, a fények gyengéden csusszannak be az ablakokon, mintha nem akarnák megzavarni a nyugalmat. A szemem lassan nyílik, és a világ kívül még csendes, mintha várakozna. A takaró puha, meleg, és a hűvös reggeli levegő, amit a szél hoz be az ablakon, lassan átjárja a szobát. A függöny finoman ring, mintha a reggel simogatná, és én csak átadom magam a csendnek, a levegő lágy érintésének.
A tenger, bár távolabb, mégis hallható: a hullámok szelíden mosódnak a parton, mintha titkos beszélgetést folytatnának, amit csak a tenger ért. A sirályok kiáltásai felhangzanak a távolból, és én elmerülök ezekben a hangokban, mintha valami varázslatos mese kezdődne. A világ kívülről úgy tűnik, hogy épp csak most ébred, de belül már ott vagyok, a reggel magával ragadott, mint egy szelíd álom.
A levegő friss, tele van levendula és bougainvillea illatával. Az illatok keverednek a tenger sós leheletével, és mindez egy varázslatos keveréket alkot, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. A reggel minden apró részlete tisztán ragyog, miközben a nap első sugarai fénnyel táncolnak a tenger vizén. Ahogy az ablakból nézek, mintha a világ kívül még aludna, de bent, itt, a tengerparti házban már minden készen áll arra, hogy elkezdődjön az új nap.
Kilépek a teraszra, és ahogy a hűvös csempe érinti a lábamat, egy új világ nyílik meg előttem. A tenger zöldje és a homok aranysárga fénye összefonódik, a sirályok magasra szárnyalnak, és ahogy elmerülök a látványban, mintha minden egyszerre történne, mintha a világ egyetlen nagy álom lenne. A hullámok lágyan törnek a parton, a szél pedig megsimogatja az arcomat, mint egy kedves barát, aki reggelente ébreszt.
Ez a reggel, a reggeli álmodozás, mindent magába foglal. A világ itt, a tengerparton olyan tiszta és egyszerű. Minden egyes lépés, amit teszek, mintha egy új lehetőséget hozna. A tenger morajlása és a sirályok hangja egyre közelebb hoznak egy olyan világba, ahol minden a nyugalomról, a szabadságról és a szépségről szól.
Bármilyen hosszú is legyen a nap, bármilyen gyorsan pörögjenek is el a pillanatok, itt, ezen a tengerparton a reggel mindig egy kis szünetet ad. Egy szünetet, amikor mindent elengedhetünk, és csak azt érezzük, hogy az álmaink itt, a tenger mellett születnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése