Március fénye lobban az égen,
piros-fehér-zöld száll a szélben.
Szívemben él egy régi dallam,
Látom, ahogy lép a térre,
láng gyúl a tiszta szemébe.
Szavában tűz, szívében élet,
hazája sorsa benne ébred.
„Talpra, magyar!” – szívemben éled,
lelkem mélyén visszhangzik csendben.
Szabadság és szerelem lángja,
örök tavasz hazája.
Mert Petőfi nem csupán emlék,
nem csak könyvlapok között él.
Minden magyar szívében ott van,
minden magyarban, örökké él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése