Önmagad oltalma

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Olyan vagy, mint hajnal előtt a csend,

mikor még minden mozdulatlan,

de a levegőben már ott remeg a fény –

a születő világ oltalma.

Nem harsány, nem kérkedő,

csak finoman tart, mint ahogy a fák gyökere

tartja a földet, hogy ne omoljon le –

te így őrzöl másokat és önmagadat.

Szavaidban puha fák laknak,

minden mondatod lombot hajt,

árnyékot ad a fáradt lelkeknek,

s benned a csend nem üres,

hanem megtartó kar.

Tudod, mikor kell hallgatni,

mikor engedni, hogy csak légy –

mert benned a szeretet nem kérdez,

csak van, mint a csillagos éj.

Te önmagad oltalma vagy,

és aki megpihen nálad, érzi:

nem kell félni,

mert a szíved olyan otthon,

ahol soha nem kell másnak lenned, csak önmagadnak.