Bárcsak egy felhőn feküdnék,
puha bársonyon, a nap ölén,
szelek szárnyán suhannék, és megpihennék
a napsugarak melegén.
A bársonyos felhők ellazítanának,
a napsugarak a szívembe csepegtetnének
gyógyító szeretetet, mindent, amit csak lehet.
Mikor kinyitnám a szemem, lebegnék, mint a végtelen.
A szememből a szeretet könnyei folynának,
a szívemben a fénysugarak mindent átjárnának,
de én csak feküdnék a felhők habján,
s hallgatnám a csend édes hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése