(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Fagy csókolja az éj sötétjét,
ezüstbe öltözik a táj,
hópehely száll, selymes érintés,
Jégcsap csillan, mint könnyű ékszer,
a fák ágain pihen el halkan,
a tél varázsa, mint tündértánc,
ragyogó fényt hint szerteszét.
Hófehér álmok puha ölelése
betakar mindent, nesztelen,
s a szél egy régi dalt mesélve
simítja meg a szívemet.
Tükröződik a tó álma,
jeges szél suttog a part fölött,
s a tél birodalmát hópalástjában
a Jégkirálynő vigyázza a csendet.
Tündöklő jégvirágok nőnek a fákon,
melyek fagyos karjaikkal ölelik a hajnalt,
és minden lépés csendes, mint a lélek sóhaja,
mely a téli csodák ölelésében talál haza..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése