Pálmafák ringnak, tenger ölel,
hegyek csúcsán fény énekel.
Langyos homok az ujjam között,
a csend és béke körül ölel.
Reggeli fuvallat egy titkot súg,
napfény táncol, aranyba hull.
Csillan a vízen a fény ölelése,
sóhajt a part egy halk mesébe.
Lelkem lebeg e csodás világban,
elveszek a pillanat örvényében.
S míg a nap rám mosolyog édesen,
tudom, a szépség örökre végtelen.
Hullámok hoznak titkokat az égből,
gyöngyként ragyogják a lét szerelmét.
Szívemmel érintem, lelkemmel látom,
ez a varázs az örök világom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése