Aurora.A.J.
Lucian Veridicus egy angyalt festett, aki hirtelen kilépett a vászonról.
A meglepetéstől kiesett az ecset a kezéből. Ámulva nézte az angyalt.
– A fantázia valóságot teremt – mondta, majd kitárta csillogó szárnyait és elrepült, de előtte Luciant megáldotta.
Másnap Lucian a festményen egy üzenetet talált: „A hit és képzelet ereje felbecsülhetetlen”
Máthé. R.
Lucian még mindig hitetlenkedve nézte üres állványát.Kereste az okokat, hogy ez most mi is volt valójában.Hiába az áldás, hiába az egyértelmű üzenet.
–Sebaj! -gondolta és újra neki veselkedett művének, már majdnem szépséges angyal festménye végénél járt, de elszenderedett a fáradtságtól. Álmában ismét látta angyalát, hogy kilép a vászonjából.
– Mi ez, csoda?– ámulva értetlenkedett.
Hirtelen felriadt, Saját árnyékában Lucian-nak szárnyai voltak. Álom volt??...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése