Itt születtem, hol a fű zöldje más,
az Alföld síkján, hol a levegő illata mindig hazavár,
szívemnek örök emlékek, melyet soha el nem felejtek.
A falum jó pár éve már város,
de bennem mindig falu marad,
fiatalok nincsenek, elmentek,
a faluban az élet már lassan csak emlék lesz.
Munka nincs, csak üres tekintetek,
az utcák csendjét csak a szél zavarja,
mindenki elfásult, elzárkózott,
a gyerekek is a négy falak között a virtuális világban lelnek boldogságot.
A mosoly eltűnt, az arcok búsak,
a boldogság elbújt, a szürkeség az úr.
Szomorú látni, mivé lett kis falum,
hol egykor a gyerekek hangja töltötte meg a falut.
Most csend van, mindent elnyel a szomorúság,
a falu alig él, szép jövőt nem ígér,
Körösladány, szeretett kis falum,
néma lett, ahol egykor vidáman és boldogan élhettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése