Hó fedte rózsa tündököl,
Méltósággal ő üdvözöl.
Mint álmodó lélek szívemen.
Fagy csókolja gyenge bimbóját,
Őrzi titkait, minden báját.
Tél szigorán jóval túlragyog,
Megfagyva is szépséges, nagyon.
Nem hervad el, csak szunnyad csendben,
Élteti álmát hó-lepelben.
Lelkemben őrzöm hű képét,
Látom az élet szépségét.
S ha jön a tavasz, újraéled,
Zöldje ígér új, tiszta létet.
De most a hóban méltóan áll,
Mint ég és föld közti rózsaszál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése