Mikor megláttalak, szívem dobbant,
Szerelem lángja, rég volt, de lobbant,
Fiatalságunk fénylett, mint a Nap,
Szívünk együtt szállt, fel a magasba.
Kezed fogtam, indult a hosszú út,
Múltunkba írtuk örömünk nyomát,
Minden lépésnél, nappalon, éjjel,
Te voltál a fényem, és reményem.
Évek szőtte szerelmünk napjait,
Lelkünkben őrizzük álmainkat,
Két fa lettünk, egymásnak támasza,
Gyökerünk ment mélyre, összeérve.
Most hajunkon idő színe játszik,
Szívünkben fény szeretete ragyog,
Mit együtt gyújtottunk, féltve óvunk,
Szeretettel öleljük a múltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése