Szavak, mik táncolnak az égbolton,
Csillagok írása, hold könnye hull,
Szívemig ér, és ott nyomot hagy, múltba vonul.
Hullócsillag-sors, mi utat mutat,
Tudatos szépség, mi lelket kutat.
Álmok sűrűjében: égbe nyúló fák,
Egyenes szavak között örökös homály.
Az ég beszél, s a Föld hallgat rá,
Térképet rajzol, hogy merre, hol vár.
A hold vigyáz ránk, halkan üzen,
Hogy az út miénk, de célja végtelen.
Reneszánsz lélek, most ébredj fel,
Visszhang vagy e világ Teremtő csendjével.
Szavakból csillagok, csillagokból hit,
Egy ösvény, mi szívvel az éjbe visz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése