Álmosan tekintek ki az ablakon,
a napfény csókot hint arcomon.
A lágy szellő finoman borzolja hajamat,
az asztalon a kávém hívogat.
Micsoda reggel! Csodálkozom,
a madárdal kíséri halk sóhajom.
Rózsák illata lengi be kertemet,
s pillangók szállnak, játszanak a szirmokon.
Kávémat kortyolgatom, hálát adok az égnek,
hogy ilyen szépség lakozik a csendben és békében.
Még ha mindezt csak képzelem – a versemben átélhetem.
/A képet mesterséges intelligencia készítette./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése