A szeretet, mint elhagyott madár,
Néha dal lenne, de csendben marad,
ha nem hív a lélek, nem érzed jól önmagad.
Figyelmünk fáklya, mi utat mutat,
ha kihunyt, a világ dermedt és fakó.
Mint eltévedt csónak sodródik a parton,
nélküle minden céltalan, hontalan.
Az idő, mint folyam, mit kő zár el,
s mi nem vesszük észre, hogy sodor el.
A napok elfolynak, ha nem figyelünk,
és üres marad minden, mit nem szeretünk.
De ha tekinteted találkozik a fénnyel,
minden pillanat tükröződik a lélekben.
Figyelmeddel színezd meg a napot,
s a szeretet fénye szívedben újra lobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése