Anya karjában a bánat elvész.
Az ölelésében csenddé válik a szél,
S a szívem újra otthonába ér.
Ölelése, mint álom, szelíd dal,
Mely szárnyra kel, mint a vágyak lángja.
Anya karja, szent béke, nyugtató,
Mely szeretetet ad, szívem boldogító.
Mint tengerpart, hol lágyan ér a víz,
Anya karjában minden fájdalom szűnik.
Szívébe zárva ringat, s elrepít,
Hol nincs, mi bánt, csak boldog álmom hív.
Az ölelésében megnyugszik a szív,
Mint puha párnán szunnyadó csoda.
Mert Anya öle mindig hív, szeret,
Szeretete az, mi mindig velem ragyog,
Ölelése, szívemben örökre marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése