Macskacicó

Egyszer volt, hol nem volt, egy király,

Három fia volt, kik nősülni készek már.

Apjuk pálcákat dobott a magasba,

Mindnek megmutatta: merre van az útja.

A legnagyobb grófok földjére ment,

A középső bárók közt talált helyet.

De a legkisebb búsan nézett, szegény;

Erdő felé indult, s tudta, nincs remény.

Bolyongott az erdőben, magányosan járt,

Menyasszonyt ott hogyan találhatna már?

Ám de ekkor egy szép macska felbukkant,

Követte őt, soha nyugton nem hagyta.

Otthon a király virágot kért tőlük;

Menyasszonytól hozzanak, csokor virágot kapjanak.

A két nagy büszkén ment el újra,

De a kicsi búsult, ez lett a szíve búja.

Macskacicó mégis segített neki;

Ezüst, arany virággal állt elő neki.

A legszebb csokor lett az övé végül;

Mindenki csodálta, dicsérettel ellátta.

Új parancs jött: kendőt is kell hozni;

A nagyok mentek, nekik s nem okozott gondot.

De a kicsi megint csak bánatos lett;

Macskacicó azonban ismét csodát tett.

Aranyból, ezüstből font kendőt szépen;

Hazavitte, s a király dicsérettel mérte.

Végül minden fiúnak a menyasszonyát várta;

A legkisebb búsult, de Macskacicó újból várta.

Ekkor Macskacicó varázslatot hozott,

Gyönyörű királylány lett, csak úgy ragyogott.

Elátkozott volt, de most szabad lett,

S a királyfi szeme erre, jól kikerekedett.

Hazatértek együtt, volt nagy lakoma;

A legkisebb királyfi párja volt a legszebb.

Boldogan éltek, amíg csak léteztek;

Szerelmük élt, amíg szívük együtt zenélt.