Ezer arc

 

A legsötétebb éjben is van egy szikra,

elbújik, de sosem alszik el.

Mélységekben, benned, bennem, mindannyiunkban,

ott lappang a fény –

mint rejtett tűz, amely lassan ébred,

de ha rátalál a szél, fellobban.

Az ember maga egy titok,

ezer arc mögé zárt ragyogás,

akár a megfáradt csillagok az ég peremén,

mégis világítanak a távoli messzeségben.

Minden seb, minden árnyék alatt

ott a tiszta forrás, a szeretet vize –

csak meg kell találni, csak meg kell érezni.

Mert nincsen olyan lélek,

ami ne hordozna csodát.

Minden tekintet egy történet,

minden szív egy különleges zene,

és ha meghallod a dallamot,

tudni fogod, hogy ott van a fény.

Minden ember különleges,

mint a hópelyhek –

egyediek, mégis együtt alkotnak

valami végtelen szépséget.

Ne félj a sötétségtől,

mert az csak a fény másik arca.

Benned is ott él a csoda –

varázslat, amit senki más nem hozhat a világra.