Sétálok a fák között,
lábam alatt zizeg az avar,
napfény játszik, levelek közt cikázik.
Ez az a hely, hol a lelkem megpihen,
ahol fák átkarolnak szelíden,
a levegőt mélyen lélegzem,
a napfény lágyan, puhán megérint.
Lelkem a fák között táncot jár,
sóhajom messzire elszáll,
illatok surrannak titokban,
hoznak nyugalmat, halk gondolatban.
A lombokon át tör rám a napfény,
bennem is feloldódik mindaz, ami nehéz,
a lelkem könnyedén szárnyra kel,
s a Föld mélyéből az erő átölel.
Csend vesz körül, az erdő pihen,
fények, fák, illatok mind egyszerre,
együtt lélegzünk, együtt vagyunk,
szépen lassan összeolvadunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése